Pro secundo, avagy a második kritikám...
...amelyben egy trilógia kerül terítékre. De először is:
Sosem voltam egy horror kedvelő ember, mindig a vígjátékok felé húztam. Ettől függetlenül nagy élvezettel vágtam bele Susan Ee: Angelfall trilógiájába, amiben viszont bőségesen akadtak horrorisztikus momentumok. Gondolom már rájöttetek, hogy a második kritikám erről a trilógiáról fog szólni. Előzetesen és összesítve megjegyzendő, hogy az írónő a romantika, horror és disztópia elegyével alkotta meg ezt a trilógiát, melyet általánosan a fantasy kategóriába sorolnak.
A kezdet, amelyet nevezzük csak nyugodtan Angelfall-nak:
Hat héttel egy brutális angyal támadás után vagyunk Szilícium-völgyben. Az emberek pusztulásra ítéltettek. Penryn és kishúga, Paige épp menekülnek, amikor egy arkangyal zuhan eléjük. Az arkangyal támadói - akik szintén angyalok -, elragadják Paige-t. Penryn-nek ezek után már nem csak a megmenekülése, hanem a húga megmentése is célja lett. Plusz "teherként" az útjára magával viszi a sebesült arkangyalt is remélve, hogy fontos információkat tudhat meg tőle az angyalokról. Eközben Penryn megbolondult édesanyja is menekül; főképpen a saját démonjai elől.
A bonyodalom, nevesül World After:
Először is hadd jegyezzem meg, hogy nagyon örülök, hogy végre egy olyan könyv folytatást olvashattam, ahol a sztori teljes mértékben ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. Évek óta egy ilyen könyvre vártam és most megkaptam! A cselekményszál érthető volt, és izgalmas akárcsak az első részben. A romantika, akció és horror tökéletes egyveleget alkotott. Akárcsak az első részben…
Ennek ellenére voltak bizonyos pontok, ahol sok-sok kérdőjel jelent meg számomra. Ezek később bonyolult módon, de tisztázódtak; olyan is volt, hogy nem kaptam választ.
A kiteljesedés, End of days alakjában:
A hőség a pokolban egyre fokozódik. Csak nekem jutott eszembe Bacsó Péter által rendezett Tanú c. film? (Aki nem ismerné annak ajánlom, ugyanis nagyszerűen tükrözi a magyarországi 1950-es éveket.)
Sajnos az előző két részhez képest lassabban haladtam a harmadik résszel, de ez csakis egyéni szoc. probléma volt. Az élmény garantált, az írónő hozza a tőle megszokott hangulatot. Ellenben néhol én a „horrorisztikus” részt kissé erőltetettnek éreztem. Amolyan „Na, írjunk még valami undorítót, ami átmegy egy még rosszabba, megfűszerezve egy kis megbotránkoztatással.” A végefele kissé elvesztem a soha véget nem érő apokalipszisnek.
Üdvözlök minden Halhatatlant, Halandót, Varázslót és Démont, Angyalt és Árnyvadászt, no meg persze azokat is, akik kimaradtak a felsorolásból!
Sosem voltam egy horror kedvelő ember, mindig a vígjátékok felé húztam. Ettől függetlenül nagy élvezettel vágtam bele Susan Ee: Angelfall trilógiájába, amiben viszont bőségesen akadtak horrorisztikus momentumok. Gondolom már rájöttetek, hogy a második kritikám erről a trilógiáról fog szólni. Előzetesen és összesítve megjegyzendő, hogy az írónő a romantika, horror és disztópia elegyével alkotta meg ezt a trilógiát, melyet általánosan a fantasy kategóriába sorolnak.
A kezdet, amelyet nevezzük csak nyugodtan Angelfall-nak:
Hat héttel egy brutális angyal támadás után vagyunk Szilícium-völgyben. Az emberek pusztulásra ítéltettek. Penryn és kishúga, Paige épp menekülnek, amikor egy arkangyal zuhan eléjük. Az arkangyal támadói - akik szintén angyalok -, elragadják Paige-t. Penryn-nek ezek után már nem csak a megmenekülése, hanem a húga megmentése is célja lett. Plusz "teherként" az útjára magával viszi a sebesült arkangyalt is remélve, hogy fontos információkat tudhat meg tőle az angyalokról. Eközben Penryn megbolondult édesanyja is menekül; főképpen a saját démonjai elől.
"Egy civilizált világban, ahol vannak törvények, bankok, élelmiszerboltok, a paranoid skizofrénia komoly probléma."Meg kell, hogy mondjam, mint első írás, ez a könyv nagyszerű volt. Ha átlagban akarnám nézni akkor azt mondanám van mit csiszolni.
A bonyodalom, nevesül World After:
Először is hadd jegyezzem meg, hogy nagyon örülök, hogy végre egy olyan könyv folytatást olvashattam, ahol a sztori teljes mértékben ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. Évek óta egy ilyen könyvre vártam és most megkaptam! A cselekményszál érthető volt, és izgalmas akárcsak az első részben. A romantika, akció és horror tökéletes egyveleget alkotott. Akárcsak az első részben…
Ennek ellenére voltak bizonyos pontok, ahol sok-sok kérdőjel jelent meg számomra. Ezek később bonyolult módon, de tisztázódtak; olyan is volt, hogy nem kaptam választ.
A kiteljesedés, End of days alakjában:
A hőség a pokolban egyre fokozódik. Csak nekem jutott eszembe Bacsó Péter által rendezett Tanú c. film? (Aki nem ismerné annak ajánlom, ugyanis nagyszerűen tükrözi a magyarországi 1950-es éveket.)
Sajnos az előző két részhez képest lassabban haladtam a harmadik résszel, de ez csakis egyéni szoc. probléma volt. Az élmény garantált, az írónő hozza a tőle megszokott hangulatot. Ellenben néhol én a „horrorisztikus” részt kissé erőltetettnek éreztem. Amolyan „Na, írjunk még valami undorítót, ami átmegy egy még rosszabba, megfűszerezve egy kis megbotránkoztatással.” A végefele kissé elvesztem a soha véget nem érő apokalipszisnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése