Pro primo, avagy az első kritikus pont
Ismét üdvözlök minden Árnyvadászt, Természeten túlit és felettit, Alvilágit és Angyalt, és persze azokat is, akik kimaradtak a felsorolásból!
A legutóbbi bejegyzésben bemutatkoztam nektek. A mai bejegyzésben Cassandra Clare: Csontváros c. könyvével foglalatoskodom.Cassandra Clare - valódi nevén Judith Rumelt - berobbant a köztudatba ezzel a történettel, és persze ennek folytatásaival, kiegészítő történeteivel, s a többi... Az eredeti, angol nyelvű kiadás 2007. március 27-én jelent meg. A nagysikerű regényt követte még öt másik; a sorozat A Végzet Ereklyéi nevet kapta.
Évek óta terveztem az elolvasását, mégis csak most jutottam el hozzá. Ez nagy részben könyvgyűjtő mániámnak volt köszönhető, mivel én az új - gyönyörű - borítós verziót szereztem be magamnak, gondolván így kerek a világ, a könyvespolcomban nincsen szépséghiba. De sajnos ahogy a Föld sem szabályos gömb alakú, éppúgy az én elképzeléseimben is voltak sötét foltok...
De előbb egy kicsit a filmről, hisz nekem is az volt a kezdő löket...
A Csontvárosból nagy sikere miatt filmet készítettek, amit 2013. augusztus 21-én mutattattak be a nagyközönségnek. 60 millió dolláros költségvetéssel és 90 millió dolláros bevétellel viszonylag jövedelmezőnek bizonyult. A produkció 124 percesre sikeredett. Ebbe a 124 percbe akart a kedves rendező - Harald Zwart - bezsúfolni 456 oldalnyi tömény fantasy-t. Természetesen ez nem lehetetlen , ha jól megcsinálja az ember. De akkor egy pillanatra tekintsünk is kicsit ki, az adaptáció fogalmára. Mert, hogy - kedves Hölgyeim és Uraim - ez itt hivatalos elnevezésben egy filmes adaptáció, aminek pontos jelentése ez volna:
"A filmadaptáció létező, ismert irodalmi alkotásból kiinduló, annak történetét felhasználófilmalkotás, mely a rendező elképzeléseit megvalósítva önálló művészeti altkotást hoz létre." (Forrás: scribd.com)
A kulcspont itt az, hogy az irodalmi alkotásból kell kiindulni, mégis körülbelül a film negyede volt könyvhű. Szerény személyem a filmadaptációra bukkant először, minekutána a könyvbeli szereplőket már képtelen voltam máshogy elképzelni. Ha néhol másnak is gondoltam őket, rögtön elcsorbította a képzelgést a film által megvalósított karakterek képe. Bár bizonyos személyek nemcsak, hogy külcsínben de, személyiségben is eltértek a Cassandra által elképzeltektől. (pl.: Simon) A rendezők fogták ezt a könyvet, kivették a címét, íróját, összekuszálták a jeleneteket és a cselekményszálat, majd kiadták filmadaptáció címszó alatt. Természetesen itt a másik kulcsszó, jobban mondva "kulcsfélmondat": önálló művészeti alkotás. Igen, ez a film egy önálló művészeti alkotás, ámbár szerény személyem jobban értékeli azokat a megfilmesített történeteket, amelyek - még ha nüansznyi eltéréssel is, de - könyv hűek, mivel így az ember kevésbé érezné magát, nem is tudom, összezavartnak?
Rengeteg kérdés volt a fejemben a megnézése után - több, mint előtte -, amikre a könyvben végül választ kaptam. Az egyetlen oka ennek csak azt lehetett, hogy logikátlan volt az adaptáció; nyugodtan lehetett volna kétfelé bontani - mint a Harry Potter utolsó részét -, így a nézőben nem maradtak volna kérdések.
És akkor térjünk rá a könyvre...
Menjünk akkor csak szépen sorban, kezdjük a könyvben lévő gépelési és/vagy helyesírási hibákkal.
Kedves új kiadás tulajdonosok, kérlek mondjátok, hogy nem csak nálam fordult elő ilyen. Kimaradtak betűk bizonyos szavakból: 303.o.: "miden" - minden, 306.o.:. "csukójából" - csuklójából. Illetve "Clary a reteszt, után tapogatózott,[...]" ott van az a bizonyos első vessző, úgy vélem feleslegesen. Tényleg sajnálom, de az ilyesféle apró hibák engem nagyon zavarnak.
No, de akkor most térjünk rá a történetre. Kedveltem a karaktereket, egytől-egyig - megeshet az is, hogy jelen pillanatban Alec az eddigi kedvencem, mivel olyan édesnek találom, ahogy a bizonyítási vágy és a féltékenység folyton a hatalmába keríti:
Úgy vélem az alapsztori nagyon jó, csavaros és szórakoztató. Tetszett, hogy minden be volt aprólékosan mutatva, így szó szerint beleélhettem magam. Viszont a negatív tapasztalatom az, hogy sajnos éppen ezek miatt az aprólékosságok miatt nem volt olyan pörgős. Nem tudom, hogy csak a sztori, vagy a kevesebb környezet bemutatás miatt, de én csak a felétől éreztem gyorsabbnak a történetet. Ettől függetlenül izgalmasnak találtam, és alig várom, hogy folytathassam.
Rengeteg kérdés volt a fejemben a megnézése után - több, mint előtte -, amikre a könyvben végül választ kaptam. Az egyetlen oka ennek csak azt lehetett, hogy logikátlan volt az adaptáció; nyugodtan lehetett volna kétfelé bontani - mint a Harry Potter utolsó részét -, így a nézőben nem maradtak volna kérdések.
És akkor térjünk rá a könyvre...
Menjünk akkor csak szépen sorban, kezdjük a könyvben lévő gépelési és/vagy helyesírási hibákkal.
Kedves új kiadás tulajdonosok, kérlek mondjátok, hogy nem csak nálam fordult elő ilyen. Kimaradtak betűk bizonyos szavakból: 303.o.: "miden" - minden, 306.o.:. "csukójából" - csuklójából. Illetve "Clary a reteszt, után tapogatózott,[...]" ott van az a bizonyos első vessző, úgy vélem feleslegesen. Tényleg sajnálom, de az ilyesféle apró hibák engem nagyon zavarnak.
No, de akkor most térjünk rá a történetre. Kedveltem a karaktereket, egytől-egyig - megeshet az is, hogy jelen pillanatban Alec az eddigi kedvencem, mivel olyan édesnek találom, ahogy a bizonyítási vágy és a féltékenység folyton a hatalmába keríti:
"Alec villámsebességgel mozdult. Éles reccsenés visszhangzott Clary fejében. A fiú olyan erővel lökte a falnak, hogy beverte a tarkóját a lambériába.Az arca centikre volt az övétől, fekete szeme tágra nyílt. - Soha, de soha ne merészelj ilyet mondani neki - suttogta elfehéredett szájjal -, különben megöllek. Az Angyalra esküszöm, megöllek."Nem szándékozom most külön-külön kiecsetelni mindenkit, mert azzal több spoiler-t zúdítanék a kedves Olvasókra, mint amennyi a megengedett. Ezzel most nem arra utalok, hogy soha nem fogok a szereplőkről beszélni egyik kritikámban sem; szimplán csak még nem olyan kiforrott a véleményem, így nem tudnék reális képet alkotni róluk. Amellett pedig még nagyon sokszor - akaratom ellenére - hasonlítgattam a szereplőket a filmbeli énjükhöz; reményeim szerint a második kötetnél ez már nem fog előfordulni. Vegyük példának azt a jelenetet, ami a filmben is libabőrössé tett, ez pedig nem más, mint amikor Jace a zongoránál ül:
"A hangversenyzongoránál Jace ült, ujjai sebesen száguldottak a billentyűkön. Mezítláb volt, csak farmert meg egy szürke pólót viselt; világos haja olyan kócos volt, mintha éppen most mászott volna ki az ágyból."A kedves Árnyvadászok - itt utalnék az Olvasókra - többsége őérte olvadozik, mint vaj a forró pirítóson. Ugyanakkor nekem nem a zsánerem, mivel - még ha olykor meg is nevettet vele - a beszólásai, a poénos megjegyzései kissé soknak tűnnek, emellett kicsit nagyképű, ami szintén nem a kedvenc jellemzőm. De, mint mondtam, ezek csak az első benyomásaim, amik az elkövetkezendő könyvek során változhatnak.
Úgy vélem az alapsztori nagyon jó, csavaros és szórakoztató. Tetszett, hogy minden be volt aprólékosan mutatva, így szó szerint beleélhettem magam. Viszont a negatív tapasztalatom az, hogy sajnos éppen ezek miatt az aprólékosságok miatt nem volt olyan pörgős. Nem tudom, hogy csak a sztori, vagy a kevesebb környezet bemutatás miatt, de én csak a felétől éreztem gyorsabbnak a történetet. Ettől függetlenül izgalmasnak találtam, és alig várom, hogy folytathassam.
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok a kritikámat! Bármi óhaj-sóhaj, megjegyzés, javaslat nyugodtan mehet a komment szekcióba, illetve írhattok is nekem a moly.hu -n, ahol Fanni_214 néven találtok meg. Következő kritikám Susan Ee: Angelfall trilógiájából lesz, két hét múlva szombaton.(09.09.) :)
Az erő legyen minden kedves Olvasóval!
2017. augusztus 26.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése