Alternatív pedagógia - figyelem, ez nem egy jegyzet!

A helyzet egyre fokozódik. Meg a hőfok is. Lassan már ott tartok, hogy a koliszobám egy ingyen használatos szauna lesz. Lehet ha kellően pajzán volnék, akkor elő tudnám adni a bibliai Évát, de jelenleg megelégszem egy comb villantós, kinőtt sorttal és trikóval. 
No, de akkor legyen egy kis mese time, legyen valami értelme annak, hogy regisztráltam ide.

Throwback...

A mai nap folyamán úgy döntöttem, egye fene tegyünk egy próbát az alternatív pedagógia vizsgával. Minekutána a tanár még a konzulensem is, így nem paráztam tőle. (Ja, a tanártól nem, csak a mindenki előtt való felszólalástól.) Mire mind a nyolc ember bájos mosollyal elmondta ugyanazt a tételt - csak más szavakkal természetesen, hiszen no copyright-, addig én kellőképpen elértem a pánikroham csúcsát. Kissé átértékeltem közben az életem és végül arra jutottam, hogy végtére is én szeret(het)em az alternatív pedagógiát, mert ez olyan kissé, mint a filozófia és abból kaptam épp eleget mindenféle formában már. De mindenhol a lényeg Ctrl+c Ctrl+v, azaz vannak a rég meghalt gondolkodók, akiknek a kis agyszüleményeit beszéljük át. Konkrétan ugyanazt mondja el az összes, csak más és más korokban kapcsolódott fel az a bizonyos villanykörte. Bármi, amit róluk mondasz, az jó és hibátlan. Hátha még véleményt is mondasz (!) az maga a tökéletesség és a csillagos ötös. Itt lehet nyugodtan szidni a magyar oktatásügyet kimondani azt, amit a többi, futószalagon gyártott tanár nem enged meg. 

De ha már a tanároknál tartunk, legyen meg a haszna annak, hogy elmentem ma vizsgázni hadd mondjam el ezt a fincsi definíciót, hogy ti is képben legyetek: az alternatív pedagógia nem követ konzekvensen egy-egy tradicionális irányzatot, hanem teljesen szabadon, alkotó módon alakítja ki a saját, a tömegiskolától gyakran szintén jelentős mértékben különböző pedagógiai arculatát. Ez fájt, mi? Az én véleményem jelenleg olyan lehetne a magyar oktatásról, mint a Pokol Dante: Isteni színjátékában. Szerény személyem kevésbé ilyen költőien fejezi ki ezt nap, mint nap de most gondoljátok azt, hogy mégis:

"Itt sóhajok, sirás és csikorogva
száz jaj hangzott a csillagtalan éjen,
hogy könnyem rögtön eleredt csorogva.
Szörnyű szavak, száz nyelven, bőgve mélyen,
rekedt jaj, átok, durva szólamokból
kézcsattogás s vad káromlás, kevélyen,
oly forgót vert e tág örvénytorokból
az örök időktől fekete légben,
minőt a forgószél ver a homokból."

Szegény Szent Ágoston próbálkozott kevésbé ilyen elborzasztó véleményt alkotni, ámbár az őszinteségnek itt sincs hiánya: 

"Ki az, aki nem gondol irtózatosan rá, és nem kívánná inkább a halált, ha választani tudna, hogy inkább meghaljon, semmint még egyszer a gyermekkor szenvedéseit végig élje?"  

Ezek után mondja meg valaki, hogy mégis miért kell tanulnunk annyi felesleges információt, ha már a középkorban is tisztában voltak az eszményien megalkotott iskolarendszerük hibáival? Netán úgy vélték, ha már a fizikai fenyítést eltörölték, akkor azért a lelki terrort nyugodtan felerősíthetik? A diákok - köztük én - gyomorgörccsel mennek iskolába, mert a folytonos kudarcélmény miatt már azt sem tudják mihez kezdjenek. Elveszik a kedvüket az egészséges kíváncsiságtól, lustává és műveletlenné "okítják" őket. Az nem alapműveltség, ha bemagoltatod a gyermekeddel a Toldit! Az nem alapműveltség, ha matematikai képleteket tömködsz az agyába, amiket később úgyis elfelejt, mivel nem önakarattal, nem érdeklődésből tanulta meg! Ideje volna már elgondolkodni, mit is akartok a gyermekeitektől, a diákoktól, Tőlünk! 

Ha már nevelni akartok, akkor azt csináljátok jól.

2019.06.24, Baja